Antigravitációs elektronpropulzió
(project lifter)

Az UFOMAGAZIN 2002 decemberi számában Egely György publikált egy rendkívül érdekes cikket, melyben Jeff Cameron "Lifter" (emelő) találámányáról olvashattunk. Ez az úriember elektronoptikai mérnök, aki lézerkísérletei során figyelt fel egy különös jelenségre. Készített ugyanis egy egyenlő oldalú háromszög alapú ultrakönnyű alufóliavázat, amely egy szigetelőn keresztül meghatározott távolságban egy drót-elektródát is tartalmazott.
Ha az alufóliára és a vékony drótra egyenáramú nagyfeszültséget kapcsolt, azt tapasztalta, hogy a szerkezet felemelkedett sercegés mint kísérő jelenség közepette, és sötétben láthatóvá vált az un. koronakisűlés jelensége. A kísérletet  többen is sikeresen megismételték többek között egy francia kutató Jean Louis Naudin, aki eredményeit hamarosan közzé tette az Interneten.

Hamarosan megindult a találgatás, hogy miért is tudnak repülni ezek a szerkezetek. Sokan azzal magyarázták a jelenséget, hogy a felhajtóerőt az un. ionszél okozza, amely a levegő ionizációja miatt alakul ki. Valóban a jelenség során keletkezett ion szél, de ha felcserélték a két elektróda polaritását, akkor az ionszél irányának is meg kellett volna változnia, de ez nem következett be, ezek a készülékek mindig abba az irányba mozogtak, amerre a drótelektróda volt.

A jelenségre egyébként eredetileg egy Thomas Townsend Brown az 1920-as években figyelt fel, amikor 1m átmérőjű korong alakú domború asszimetrikus kondenzátorokat töltött fel kb. 150kV feszültségre. Eredményei olyan megdöbbentőek voltak, hogy kutatási eredményeit már akkor a legszigorúbb kategóriába sorolták.

Tehát napjainkban újra előkerült ez a szabadalom, melyet már a NASA mérnökei is vizsgálnak, ugyanis a jelenlegi veszélyes és igen költséges rakétameghajtás már elérte technikai korlátait. Ez az új megközelítés pedig egy rendkívül hatékony alacsony költségű alternatívát jelenthet a jövő űrutazásai számára.

Technikai segítség az elkészítéshez:

Az ábrán látható, hogy az igen könnyű balsafából (modellező boltokban kapható) egy egyenlő oldalú háromszöget kell készíteni, melynek az lesz a feladata, hogy tartsa az alufólia és a drót elektródát. A kerethez felhasználandó balsafa lécek keresztmetszete 2x6 mm-es téglalap legyen.

Ha a kerettel sikeresen elkészültünk, akkor az aljára ki kell feszíteni egy erős damilt melynek a keret merevítésén kívül az a feladata, hogy tartsa az alufóliát.

Ha ezzel készen vagyunk, akkor már csak annyi dolgunk van, hogy felül kifeszítsünk egy rézdrótot és már rá is köthetjük a rézdrótra és az alufóliára a nagyfeszültségű (30-60kV) egyenáramot.

Fontos, hogy ne záródjék rövidre a két elektród, ezért a balsafát nem szabad megfogni vizes kézzel.
Az összeerősítéshez pillanatragasztót és különböző ragasztószalagokat használhatunk.

A táp elkészítéséhez szükségünk lesz egy tv, vagy monitor sorkimenőjére és egy feszültségsokszorozó kaszkádkapcsolásra, amellyel a 25-30kV-ot megduplázhatjuk vagy akár meg is háromszorozhatjuk és a kimeneten már DC-t kapunk.

A 2003-as UFO és Vákum-Energetikai konferencián bemutatásra került két ilyen készülék is. Mind a kettővel többször végrehajtott "tesztrepülést" mutattak be a készítők a  nézők legnagyobb ámulatára. Az alkotók elmondása szerint egy ilyen modell elkészítési költsége nem több mint 5 ezer forint.

A kisebbik "lifter" tesztrepülés közben

A nagyobbik lifter "tesztrepülés" közben
 

 
A kapcsolási rajzon szereplő táp, melynek a bementére egy változtatható kisfeszültségű
DC tápegység volt rákötve, és így ezzel még a lifter magasságának a szabályozását is
megoldotta a nagyobbik lifter készítője

A kísérlet a nagyfeszültség miatt nem veszélytelen, ezért mindenki csak a saját felelősségére építsen ilyet!